A kapásnövények közül hazánkban legnagyobb területen a kukoricát és napraforgót termesztjük. Mind gazdaságossági, mind pedig szakmai szempontból kiemelkedően fontos a két kultúrnövény termesztésének sikere.

Mezőgazdasági termelésünk egyik alapköve termesztett növényeink megfelelő tápanyagellátása. A trágyázás már időszámításunk kezdete előtt bevett gyakorlat volt a mezőgazdasági termelésben. Míg a korabeli írásos emlékek közül Homérosz (ie. 900 és 700 között) Odüsszeia-című művében a szőlő trágyázásáról beszél, addig Xenophon (ie. 434-355) megfigyeli, hogy „a földbirtok elpusztult”, mert „nem tudták, milyen hasznos a föld trágyázása”. Modern megközelítésben trágyázásnak nevezünk minden olyan eljárást, mellyel termesztett növényeink makro- és mikroelem igényét fedezni kívánjuk.

A lisztharmat a szőlő egyik legveszélyesebb és legrégebben ismert betegsége. Valószínű, hogy Észak-Amerikából hurcolták be fertőzött vesszőkkel és hazánkban feltehetően már 1853 táján megtelepedett, de jelentősebb kártételét csak 1893-ban Kecskemét környéki szőlőkben tapasztalták. Ma már a világ összes jelentős szőlőtermesztő vidékén előfordul.

Magyarország 2004. május elsején csatlakozik hivatalosan is a világ egyik legjelentősebb gazdasági közösségéhez. Az Európai Unió szőlőtermesztő országaiban, 1970-es évek óta működő Integrált Szőlővédelmi Munkacsoportban azonban már régóta dolgoznak magyar szőlőtermesztő és növényvédő gyakorlati szakemberek és kutatók. Az eredményes közös munka elismerését jelentette, hogy a munkacsoport 1997 évi ülését Magyarországon rendezte.