A 2003-as pénzügyi évben, 2002. október 16. - 2003. október 15. között agrárkiadásokra 44,7 milliárd eurót irányoztak elő. A tényleges kifizetés - előzetes adatok szerint - ennél félmilliárd euróval kevesebb volt, közölte az Európai Bizottság. Az előző, 2002-es évben 43,1 milliárd eurót fordítottak az ágazatra, akkor is kevesebbet az előirányzottnál.

A cink az élő szervezetek számára nélkülözhetetlen mikroelem. A növényi enzimek (enoláz, aldoláz, karboxipeptidáz, lecitináz stb.) működését szabályozza. Részt vesz a növény fehérje- és auxin anyagcseréjében is. A cink hiánya a növények gátolt növekedését, a levelek rozettás jellegű sárgásfehér-fehér klorózisait, valamint a virágok korai lerúgását eredményezi. Az anyagforgalmi zavar következményeként a termés mennyiségének csökkenése mellett jelentős minőségromlással is számolnunk kell.

Az 1990-es évek kezdetétől az utóbbi évekig a napraforgó terméshozama országos átlagban mintegy 0,35 t ha-1-ral csökkent az 1980-as évek 2,0 t ha-1-os termésszintjéhez képest. A napraforgótermesztés kockázat növekedésére utal, hogy az alacsonyabb terméshozamot jelentősen romló termésbiztonság kísérte, mert még az 1980-as években a termésingadozás 15% volt, addig az utóbbi közel másfél évtizedben ez meghaladta az 50 %-ot. Hasonló tendencia mutatható ki a kukorica terméshozamát és termésbiztonságát illetően is. A kukorica 1991-2003 közötti időszakra számított országos termésátlaga mintegy 0,74 t ha-1-ral maradt el az 1980-as évek termésszintjéhez képest Az évenkénti termésingadozás pedig a megelőző időszakban 20% körül alakult, még az utóbbi időszakban, 1991-től ugyancsak meghaladta az 50%-ot. A szélsőséges évjárathatásoktól eltekintve a kisebb terméshozam és termésbiztonság alapvetően a termesztéstechnológiában mutatkozó hiányosságokra vezethetők vissza. A napraforgó és a kukorica termesztéstechnológiájának egyik legkritikusabb eleme a vetés, mert az itt elkövetett hibák agrotechnikai beavatkozásokkal már nem kompenzálhatók. A jó vetéstechnológia megköveteli a megfelelő magágyat, a vetésidő körültekintő megválasztását, az optimális termőtőszám meghatározását és a pontos vetést.

A talajerőgazdálkodás, a tápanyaggazdálkodás általános célja a legtöbb termesztett növény esetében régóta ismert, és jelenleg is érvényes.

A talajba juttatott tápanyagokkal növeljük a talajból a növények által felvehető tápanyag készletet , elősegítjük a talaj-élet szempontjából fontos mikroorganizmusok szaporodását, javítjuk a talaj szerkezetét és tápanyag szolgáltató képességét.

Miután megismertük az öntözendő terület ökológiai viszonyait (a növénytermesztési tér vízgazdálkodási sajátosságait, amelyek részben már leszűkítik az öntözési módok, módszerek, eljárások közötti választást), az öntözött terület nagysága, a termesztendő növények, a vízbeszerzés és nem utolsó sorban a beruházási, működtetési forrásaink szerint készíthetünk öntözési terveket, vásárolhatunk berendezést, kérhetünk a szakhatóságoktól engedélyt. A megyei Vízügyi Igazgatóság, a megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, a szennyvíz- és hígtrágya öntözéshez még a Környezetvédelmi Felügyelőség, ÁNTSZ hozzájárulás is kell.

A gyümölcsösök tápanyagellátása széleskörű összefüggésrendszert képez. A részletek reálisabb tárgyalásakor jó szempont, ha az egészen belül az aktuális kérdés helyét, szerepét, súlyát is ismerjük. Különösen érvényes ez, ha az un. tartalékoló, más néven feltöltő- vagy alaptrágyázásról esik szó.

Magyarország mezőgazdaságát mozaikosan elhelyezkedő termőhelyi adottságok jellemzik. Ennek magyarázata a felszíni, talajtani és éghajlati adottságok változatosságában rejlik. A termőhelyi adottságok figyelembe vétele nélkül nem lehet sikeres gazdálkodást folytatni, mivel ezek alapvetően meghatározzák a mezőgazdasági termelés lehetőségeit és egyben korlátait.

Általánosságban elmondható, hogy a zöldségtermesztésben a talajok jobban el vannak látva tápanyaggal, mint a szántóföldi növények esetében. A legjobb területet, a legtermékenyebb talajokat választjuk ki a vetemények számára, rendszeresen használunk szerves trágyát, műtrágyákat, gyakran tápoldatozzuk a növényeket, ennek ellenére előfordul, hogy egy-egy zöldségfaj levele megsárgul, jellegzetes tápanyag-hiánytünetet mutat. Vagyis gyakran találkozunk azzal az esettel, amikor van elég tápanyag a talajban, csak azt valamilyen okból kifolyólag a növények nem tudják hasznosítani. Ezt a jelenséget az agrokémia szaknyelvén relatív vagy viszonylagos tápanyaghiánynak nevezzük.

Magyarország korábban a kukoricatermesztés világélvonalába tartozott. Az 1980-as évtizedekben a genetikai haladást illetően (151,5 kg/ha/év) a világon az elsők, míg a hektáronkénti termésátlag tekintetében az USA és Franciaország mögött a harmadikak voltunk (6,82 t/ha). Az évenkénti termésingadozás 10-20 % volt.

Az átlag európainak mindössze 25 euróba, azaz egy közepes ebéd árába kerül a tíz új tagállam felvétele 2004-2006 között.

2004. májusától 2006 végéig a csatlakozó országok számára az EAGGF garanciális forrásából 5,76 milliárd euró áll az új tagok rendelkezésére, vidékfejlesztési célokra. Ehhez az összeghez még körülbelül 2 milliárd euró társul, amit az EAGGF orientációs forrásából nyújtanak A támogatás elnyeréséhez az új tagországoknak ki kell építeniük a fogadásra alkalmas igazgatási rendszert. A múlt év novemberi monitoring jelentés több tagjelöltnél súlyos elmaradást tárt fel.