A tömegtermelés technológiai igényei

A XX. században a tudományos és technikai fejlődés olyan szintet ért el, hogy minden jelentősebb társadalmi változás alapvetően befolyásolta a gazdasági életet is, s annak apró részletein is rajta hagyta a kézjegyét. Így például a II. világháborút követő újjáépítés egyik legfontosabb feladata volt szinte az egész földkerekségen az élelmiszertermelés mennyiségi növelése, a hiánygazdálkodás felszámolása. Ezen a szakaszon az egyes országok, ország-csoportok eltérő módon és eltérő idő alatt jutottak át. Azonban az a szemléletmód, amelyet a hiánygazdálkodás felszámolása, a mennyiségi termelés növelésének szemlélete szükségszerűen kialakított, alapvetően rányomta a bélyegét az olyan perifériálisnak tűnő szakterületre is, mint például a sertéstartás technológiája.

Az Európai Unió agrárágazattal szembeni követelményei között nagy súllyal esik latba az állatok jólétének kérdése az „Animal Wellfare”. Ennek az a lényege, hogy a termelésbe bevont állatok a lehetőségekhez képest kényelmesen és egészségesen éljék le (rövid) életüket. Természetesen ennek célja az állatokon keresztül az ember, mint a tápláléklánc élén álló „csúcsragadozó”, egészségének védelme. Bármi áron.

A közelmúltban került meghirdetésre a nemzeti hatáskörbe tartozó agrárgazdasági és vidékfejlesztési célok 2004. évi költségvetési támogatásáról szóló FVM rendelet. A jogszabályban részletesen megismerhetjük az állattenyésztés támogatásának jogcímeit, feltételeit és követelményrendszerét is.

„...ránk következett, amit évek óta vártunk.” Sokan, én magam is hosszú évek óta emlegetem, hogy a konszolidáció, a kihasználatlan kapacitások leépítése, a túlkínálat mérséklése elkerülhetetlen a hazai sertéshús szektorban. Az ágazat nemzetközi piacoknak való kitettségén mérsékelni csak az integrációs szint drasztikus emelésével tudunk. Most, amikor fájdalmas lépések sora előtt állunk mégis, mintha sokakat váratlanul érne a hír:

az előírásoknak és piaci követelményeknek meg kell felelni.