Gondolatok a sertések emésztőszervi betegségei elleni védekezésről

Manapság a sertéstermelőknek nem elsősorban a hosszabb távra történő tervezgetés jár a fejükben, hanem a rövid távú túlélés. Az, hogy hogyan tudja minél kisebbre fogni költségeit, s hogyan tudna megfelelni az oly sokat emlegetett „uniós elvárásoknak”.

Amit el kell ismernünk, az a hatékonyságbeli hátrányunk a mindennap kopogtató konkurenciával szemben. Ez alatt azt értem, hogy egységnyi takarmányból, még inkább egységnyi takarmány beltartalomból itthon kevesebb értékes húsárut tudunk előállítani, mint az európai exportra termelő gazdaságok. Az csak kevés vigaszt nyújt, hogy ma még a versenyképes termelési paraméterek mellett sem lehet nyereségesen termelni!

Lemaradásunk egy jelentős hányada köthető az emésztőszervi funkciók nem optimális működéséhez. Jelen írásomban a szuboptimális emésztés leggyakrabban előforduló okaival kívánok foglalkozni, ami nem feltétlenül nyilvánul meg klinikai tünetekkel járó betegségben, mégis relatív pazarlással vagy csökkent teljesítménnyel jár.Csak azokat az okokat szeretném kielemezni, amelyek állományszintű problémát okozhatnak, így olyan, egyedi eseteket ( pl. idegen test, végbélszűkület vagy elzáródás, csavar, stb.) nem tárgyalok, amely a populáció szempontjából nem bír jelentőséggel. Természetesen előfordulhat halmozottan jelentkező ilyen jellegű probléma, mint pl. a vastagbél megcsvarodása, de ezen esetekben mindig visszavezethető az alábbi ábrán feltüntetett valamelyik kategóriába tartozó okra ( a vastagbél halmozottan jelentkező csavarodása esetén gondolnunk kell a normál bélflóra megbomlására, amikor a gázképző baktériumok kerülnek túlsúlyba).

A cikk folytatódik tovább. Amennyibe Ön rendelkezik előfizetéssel kérjük jelentkezzen be. Ha még nem rendelkezik előfizetéssel, a cikk tovább olvasásához regisztráljon majd fizessen elő!