Napjainkban, a traktorokban az egyszerű toló-fogaskerekes váltókon túl a bonyolultabb elektrohidraulikus vezérlésű, terhelés alatt kapcsolható hajtóművek mellett megtalálhatók már a fokozatnélküli hajtóművek is, amelyek alkalmazása a mezőgazdaság számára sok előnyel járhat. A vezetési kényelem mellett, csak ezekkel a hajtóművekkel lehet a motorfordulatszámot és a motorteljesítményt mindig optimálisan a haladási sebességhez igazítani. Megfordítva pedig, a legnagyobb haladási sebesség - még változó körülmények között is - mindig biztosítható, és ezzel növelhető a traktor kihasználtsága. Továbbá a motor mindig az optimális terhelési pontján üzemeltethető, és ez által csökken a hajtóanyag-fogyasztás és tervezhetővé válik a károsanyag kibocsátás.

Manapság az előretekintő gazdák, a kis- és nagyüzemek irányítói mindinkább a nagyobb teljesítményű, korszerű traktorokat vásárolják, amelyeket a szántóföldön és a közúton egyaránt hatékonyan akarnak kihasználni. Sokan azonban nem gondolnak még a körülményeknek legjobban megfelelő gumiabroncsok kiválasztására, így a traktoraikat általában a gyári standard méretekkel rendelik. Az agronómiai követelmények és a szállítási igények változásával a traktorok megfelelő abroncsozása azonban mindinkább középpontba kerül. Olyan gumiabroncsokra van szükség, amelyekkel a biztonságos, kényelmes közúti vontatás mellett a szántóföldön csökken a káros talajtömörödés, ugyanakkor nagy vonóerő kifejtését teszik lehetővé normál szliptartományban. Alapvetően a belső levegőnyomást szántóföldön 1 bar alatt (0,7-0,8 bar) kell tartani, a közúti (szilárd burkolaton való) közlekedésnél azonban 1,6-1,8 bar a megfelelő érték normál abroncsoknál.

A szárítási technológiák helyzete

A hazai mezőgazdasági üzemek meghatározó növénye a gabona. A különböző gabonafélék (búza, kukorica, árpa stb.) termesztése, illetve annak eredményessége mind a nagyüzemek, mind a középüzemek, illetve családi gazdaságok számára döntő jelentőségű. A termesztés és betakarítás technológia viszonylag jól gépesített, ugyanakkor a betakarítás utáni feldolgozás-, szárítás- és tárolástechnológia területén jelentős az elmaradás.

A talajművelési technológiák, a különböző talajművelési eljárásokat és a talajművelésnél alkalmazható eszközöket foglalják rendszerbe. A talajművelési technológiákban alkalmazandó műveleteket a különböző növények igénye alapján az egyes gazdaságok eltérő természeti, gazdasági viszonyainak figyelembevételével kell kiválasztani. Különböző talajokon, eltérő üzemi viszonyok mellett az egyes növények alá különböző módon kell és lehet végrehajtani a talajművelési munkákat.

A vetés a szántóföldi növénytermesztés azon alapművelete, amely - bármely kultúrnövény esetében - a termés mennyiségét és minőségét alapjaiban határozza meg. Minden évben, tavasz előtti időszerűségénél fogva - a talajelőkészítés és a magágykészítés munkaműveletei mellett -, gépesítés vonatkozásában a vetőgépek, illetve a velük megvalósítható technikai lehetőségek kerülnek előtérbe. A széles (24-76 cm) sortávolságú szántóföldi kultúrnövények (pl. cukorrépa, kukorica, napraforgó, stb.) magvainak vetésére kizárólag a szemenkéntvető gépek használhatók, amelyek munkaminőségi mutatói az agrotechnikai követelményeket - valamint a gyakorlati igényeket is - biztosítják. A szemenkéntvető gépek jellemző technikai-műszaki meogldásai, főbb szerkezeti elemei, alkalmazási területeik a következőkben kerülnek ismertetésre