Magyarországon 1997-től rendkívüli gyorsasággal létesültek feketebodza ültetvé-nyek, 2003-ra az összes terület -megbízható becslések szerint- elérte a 2000 hektárt. A telepítési kedv napjainkban sem szűnt meg, bár az ütem lényegesen lecsökkent, ami érthető. A 2000 hektárnyi ültetvénnyel már kiváltható a vadon gyűjtött évi 20-25000 t/év feketebodza. A további telepítések nagyságát a meglévő ültetvények felújítása, illetve a piaci igények fogják meghatározni.

A foszfor és a kálium a növények számára nélkülözhetetlen tápanyagok. Sok olyan vegyület alkotórészei, melyek fontos szerepet játszanak az életjelenségekben.
A növények túlnyomó részben a talajból ásványi formában veszik fel ezeket a tápelemeket. Talajaink különböző mértékben ellátottak foszforral és káliummal, felvehetőségüket pedig számos olyan környezeti tényező befolyásolja, mint pl.: a talaj hőmérséklete, nedvességi állapota, pH-ja, szervesanyag tartalma, agyagásvány készlete, mésztartalma, karbonátossága, stb.

Magyarország mezőgazdaságilag művelt területének jelentős részét borítják a könnyű mechanikai összetételű talajok. Az ország össz területén mintegy 16 % /1,5millió ha-n / a homok, 9,5%-on / 900.000 ha / felületen a homokos-vályog mechanikai összetétel az uralkodó Hazánkban három nagy homoktájat különíthetünk el : a Duna-Tisza közi homokhátság, a Somogyi homokhát , és a Nyírség területe, ezen kívül számottevő a homoktalajok elterjedése a Győr- Tatai terasz-vidéken, a Hevesi homokháton, a Körös-Maros magasabb térszínében. Szőlőtermesztés szempontjából különösen fontos a Kunsági és Csongrádi borvidék ,a Somogyi homokhát, továbbá a Hevesi homokhátság bortermő területei.

Az elmúlt években egymást követően az átlagosnál melegebb nyári időszakok voltak jellemzőek, és emiatt a szőlőérés folyamata változott. A forró augusztusi napokon a cukorgyarapodás lelassult, viszont a savcsökkenés a légzéshez felhasznált almasav miatt erőteljesebb legtöbb szőlőfajtánál. Ezen tényezők miatt különösen a korai érésű illatos fehér szőlőfajták szüretét előbb kellett megkezdeni.

A szüret időpontjának megválasztásával befolyásolható a készítendő bor minősége. A termés érettségének megállapítása ezért nagy odafigyelést és gondos előkészítést igénylő feladat. Szakszerű és sikeres elvégzéséhez fontos többek közt a bogyóban levő anyagok változásának, valamint az érést befolyásoló tényezőknek a pontos ismerete.

A hosszú élettartamú gyümölcsfák esetében több okból is (talajtani, növény morfológiai és fiziológiai sajátosságok, utóhatás, halmozódó hatás, stb.) különös jelentőséggel bírnak a tartamkísérlet (5-30 év). Hazai viszonylatban az egyik legjelentősebb az a 19 éven át végzett alma trágyázási tartamkísérlet, melyet dr. Terts István, a Kertészeti Kutató Intézet néhai tudományos főmunkatársa 4. éves gyümölcsösben állított be és nyugdíjba vonulása után a cikk szerzője folytatott.

Újra megjött az ősz. Ez a gyakorló mezőgazdász számára újabb munkacsúcsot jelent. Fontos gazdasági növényeink (napraforgó, kukorica, cukorrépa, stb.) betakarítása, talajaink őszi alapművelése zajlik ez idő tájt. Ezek a munkák már önmagukban is nagy terhet jelentenek a gazda számára akár az erő- és munkagép-igény, akár élőmunka vagy például az anyagi ráfordítások tekintetében. Ráadásul mindezek mellett az őszi vetések elvégzése is szükséges még a fagyok beállta előtt, lehetőleg a legoptimálisabb időben és a legjobb minőségben, hiszen mezőgazdasági struktúránkból fakadóan (az őszi búza fajsúlyos jelenléte a gazdaságok döntő többségében) a jövő évi árbevétel nagy százaléka áll, vagy bukik a munka megfelelő kivitelezésén.

Az őszi káposztarepce a napraforgó után a legjelentősebb olajipari növényünk. Vetésterülete az elmúlt harminc évben 50-170 ezer ha között változott és az egyes években betakarított területek aránya talán ennél is nagyobb ingadozást mutat. Ez a semmilyen szempontból sem kívánatos, gyakran egyik évről a másikra bekövetkező területváltozás alapvetően három okra vezethető vissza:
- a repce közgazdasági pozíciójának gyors hazai változásai,
- szélsőséges, a repce számára kedvezőtlen időjárásunk,
- a gazdálkodók gyakran túlértékelik adottságaikat és lehetőségeiket.