A kukorica természetes szárítása

A természetes légszárítás egy energiatakarékos szárítási módszer, amely különösen jól illeszthető a hazai időjárási viszonyokhoz. A jó minőségű szárított termék, amelyben nincs a magas hőmérséklettel járó maghéj feszültség-repedés illetve hő okozta károsodás, egy vonzó megoldás. Azonban jó üzemszervezési gyakorlatokat kell követni ahhoz, hogy kielégítő szárítási eredményeket érjünk el.

Legfontosabb kenyérgabonánkat, az őszi búzát, a hazai szántóterület közel egynegyedén – évente 1,1-1,2 millió hektáron – termesztjük. Ezen jelentős terület optimális időben történő bevetése, a vetőmagvak kiszállítása, feltöltése (ez országosan ~ 200 Et vetőmagot jelent!) jó üzemszervezést és korszerű vetéstechnikákat igényel. A búzavetés a termesztéstechnológia egyik olyan munkaművelete, amelynek hibáit a termesztés további beavatkozásai során kijavítani nem lehet, ezért ezt a technológiai műveletet már előretekintve, nagy gondossággal kell elvégezni. A technikai feltételek – a korszerű gabonavető gépek – adottak, tehát elsősorban a gazdálkodón múlik az, hogy vetőgépével olyan munkát végezzen, amely a termesztés terméseredménye során mutatkozik meg. A következőkben az őszi vetésűek sorbavető gépeit mutatjuk be, kitérve azok technikai-műszaki megoldásaira, gépkiválasztási szempontjaikra, beszerezhetőségükre.

Régi és megoldatlan probléma a baromfitenyésztésben az állományok azonosítása, származásának ellenőrzése, ami különösen azokon a piacokon okoz nagy gondot, ahol a termelés volumene és a kereslet szélsőségesen ingadoznak, mint pl. hazánkban az utóbbi években. Ilyenkor különösen nagy az esélye, hogy a naposcsibe piacán bizonytalan származású állatok jelenjenek meg, amiből persze gyakran igen nehezen eldönthető reklamációs ügyek származnak.

Közleményünk első részében (Agronapló, 2003. 7. szám) azokat az operációs módszereket mutattuk be és értékeltük, melyek segítségével megállapítható az aminosavak un. ileális emészthetősége sertésekben. A második részben példák segítségével kívánjuk megvilágítani, hogy a különböző módszerekkel megállapított ileális emészthetőségi értékeket hogyan tudjuk felhasználni a sertéstakarmányozás mindennapi gyakorlatában és az ilyen módon összeállított abraktakarmány etetése milyen előnyökkel jár a sertéshizlalásban.

Az állattartó telepeken a legkülönfélébb élőlények — köztük a kártevők is — megtalálják a táplálkozásukhoz és szaporodásukhoz szükséges életfeltételeket. Ezen élőlények egy részének jelenléte közömbös az állatok és az állattartó szempontjából, mert sem a haszonállatok termelését, sem egészségét, sem pedig az állattartó épületek állagát hátrányosan nem befolyásolják. Más részük (a “kártevők”) viszont esetenként jelentős kárt okozhatnak bizonyos betegségek behurcolásával, telepen belüli fenntartásával, vagy az épületek állagának jelentős lerontásával.

A foszfor és a kálium a növények számára nélkülözhetetlen tápanyagok. Sok olyan vegyület alkotórészei, melyek fontos szerepet játszanak az életjelenségekben.
A növények túlnyomó részben a talajból ásványi formában veszik fel ezeket a tápelemeket. Talajaink különböző mértékben ellátottak foszforral és káliummal, felvehetőségüket pedig számos olyan környezeti tényező befolyásolja, mint pl.: a talaj hőmérséklete, nedvességi állapota, pH-ja, szervesanyag tartalma, agyagásvány készlete, mésztartalma, karbonátossága, stb.

Az őszi kalászosok egyik legfontosabb őszi kártevője a gabonafutrinka lárvája vagy más néven csócsárló. Az imágók a gabonafélék érésének idején jelennek meg és a tejesedő, majd az érett szemeket fogyasztják. A betakarítást követően előnyben részesítik azokat a táblákat, ahol a szalma hosszú ideig a területen marad, és az elhullott szemekkel táplálkoznak. Az imágók tojásrakása augusztusban kezdődik, de az időjárási és a talajviszonyok akár jelentősen módosíthatják ezt. A nőstény a tojásait csak megfelelően nedves talajba rakja le, mert azok a fejlődésük kezdetén vizet vesznek fel. Ha tartósan száraz, csapadékmentes a július-augusztus, majd esetleg az őszi időszak, a tojásrakás eltolódhat tavaszig is.