A szőlő tápanyag gazdálkodása során kiegyensúlyozott tápanyagarányt kell biztosítani. Nem elegendő csupán a N,P,K adagolása, hanem a Ca,a Mg és a mikroelemek felvehetősége is meghatározó.

A tápanyagellátás, a talajművelés és a vetésváltás rendszere egyaránt meghatározó jelentőségű a növénytermesztés produktivitásában és a talaj termékenységének fenntartásában, mivel egyaránt befolyásolják a talaj tápanyagforgalmát, szerkezeti állapotát és biodinamikáját.

„Sok minden szól bele abba, hogy mekkora a gazda termése. Először is az időjárás, amelyről a gazda nem tehet. De viszont az időjárás is sokról nem tehet, amit ráfognak…. A kevés, vagy rossz termésnek sohasem egyedül az időjárás az oka. A termés sikerülte nem kis mértékben függ a gazda tudásától és szorgalmától is.” Gyárfás József (1927)

Nyári időben az őszibarack az egyik legkedveltebb gyümölcsünk. Sajnos az utóbbi két év szélsőséges időjárása miatt kevesebb termett belőle. Ezen gyümölcsfaj a helyi sajátosságok által meghatározott tápanyagszükségletektől elvonatkoztatva a tápelemek közül a káliumot és a nitrogént igényli leginkább. Ezen igény többé-kevésbé összefügg az agrotechnika sajátosságaival (rendszeresen lemetszett nagyarányú vessző tömeg regenerálódása) és azzal a ténnyel, hogy hazánk az őszibarack termeszthetőség északi határa közelében fekszik. Ez utóbbi sok időjárási stresszt jelent (téli-, tavaszi fagy, nyári hőség, szárazság, stb.), amivel szembeni tűrőképességet a kálium fokozza.

A régebbi szőlészeti szakkönyvek a termésritkítás műveletét többnyire szűkre szabott alfejezetben tárgyalták. E rövidke leírások tanulságaként általában azt lehetett leszűrni, hogy a fürtök egy részének az eltávolítása nem része a termesztéstechnológiának. Elvégzését szakíróink legfeljebb a tőkealakítás éveiben, avagy a kiskertekben javasolták.

A napjainkban zajló feszültségektől sem mentes csatlakozási finisben a szőlő-bor ágazat érintettjei is keresik a megoldás lehetőségeit. Mivel a nagy európai piac hatalmas borkínálattal és komoly borfelesleggel rendelkezik, nem kétséges, hogy ez jelentősen érezteti hatását a magyar borpiacon is.

Hazánk ökológiai adottságai sok nyár végi- és őszi vetésű növényfaj termesztésére kínálnak kedvező lehetőséget. A termeszthető növényfajok sokféleségéből adódóan, a vetésidő július utolsó napjaitól október végéig tart, és ezalatt több, mint 1,5 millió hektáron kerül mag a földbe (1. táblázat). A sok növényfaj és társításaik termesztésének sikere jelentős mértékben függ attól, hogy növekedési-, fejlődési igényeiket miként elégíti ki a talajművelés.

Bevezetés

Gyakran hallható az intenzív ültetvények kialakításakor a szuperorsó elnevezés, amelyet leginkább alma- és körtefák nevelésekor használnak, többnyire egyedi támrendszer kialakítása mellett, ahol a hektáronkénti oltványszám meghaladja a tízezer darabot is. Néhány alapvető tényezőre szükséges kitérni, mivel a fenti technika nem egyszerűen a hektáronkénti faszám emelését jelenti, hanem alapvetően más értelmet ad annak, hogy miként termesszünk jó minőségű gyümölcsöt.

2002-ben több, mint 155.000 ha-on vetettek őszi káposztarepcét az országban. A szokatlanul kedvezőtlen hideg téli időjárási körülmények hatására országosan rendkívül nagymértékű volt a kifagyás.