Kétségtelen tény, hogy a borok összetétele rendkívül bonyolult és változatos, amely természetes úton a szőlőbogyó sejtnedveiből erjedés által jön létre, és hosszú ideig eltartható. A bor fogyasztása - korlátozott mértékben - még orvosi megközelítésben is általában kedvezőnek mondható a táplálkozás élettani szempontból, különösen az étkezések alkalmával.

A szőlő tápanyagellátása szempontjából a kálium ellátásnak döntő szerepe van. Számos élettani folyamatot befolyásol , hatása meghatározza az ültetvény kondícióját, s végeredményben a termés mennyiségét és minőségét.

A gyümölcsfák nem termő időszakának hosszát, a termőre fordulását alapvetően a növény örökletes tulajdonságai határozzák meg. Lerövidítése érdekében alkalmazzák a sűrűbb térállásra telepített gyengébb növekedésű alanyokat - önállóan vagy közbeoltott törzsként is - és a nagyobb termőképességű fajtákat. A termőre fordítás elősegítésére számos eljárás létezik. Ezek részben a vegyszeres növekedés- és termésszabályzók, de elterjedtebbek a hagyományos un. mechanikai műveletek. Utóbbihoz tartoznak a metszés és a metszést kiegészítő eljárások (pl. hajlítás, lekötözés, gyűrűzés, hajtásválogatás, hajtás megtörés, visszatörés, stb.). Ezek hatásai lehetnek: a növekedési hormonok koncentrációjának megváltozása és ennek következményeként jobb hajtás eloszlás és termőrügy differenciálódás; gyűrűzésnél, kéreg bevágásnál az asszimiláták feltorlódása; a törés és hajtásválogatás esetén szerves- és ásványi anyag eltávolítás, illetve ezt követően az asszimilátak beépülése termőrügy képződés szempontjából kedvezőbb helyekre irányul.

A zöldségtermesztésben és általában a kertészeti kultúrákban a környezeti tényezők szabályozásával jobban tudjuk a növényi táplálkozást irányítani, mint a szántóföldi növények esetében. Ennek ellenére mégis gyakoriak a talaj rossz tápanyag-ellátottságából (abszolút tápanyaghiány) és a kedvezőtlen környezeti tényezőkből adódó, valamint a belső, növényi okokra visszavezethető tápanyag-ellátási zavarok, amikor van elegendő tápanyag a talajban, csak azt a növény nem tudja hasznosítani (relatív tápanyaghiány). Míg a talajban jelentkező tápanyaghiányt hagyományos módon, a talajra vagy talajba juttatott szerves és műtrágyákkal jól lehet pótolni, addig a viszonylagos, vagyis relatív tápanyaghiány esetékben megoldást jelenthet a levélen keresztüli tápanyag adagolás, más néven lombtrágyázás. Ökológiai, környezetvédelmi, és ökonómiai okok miatt, stratégiának első sorban a zavaró tényezők megszüntetését (megelőzését) kell tekinteni, és csak abban az esetben jöhet számításba a lombon keresztüli tápanyag-adagolás, ha a zavaró okok megszüntetése nagyon lassú, költséges, vagy éppen megoldhatatlan.

A levélritkítás hatása

A fürtzóna lelevelezésével eredményesen befolyásolható mind a termés minősége, mind pedig egészségi állapota. Hatására fokozódik a napfény és a levegő bejutása a fürtzónába, ezáltal kevésbé kedveznek a feltételek a gombás betegségek járványszerű fellépésének. A levelek egy részének eltávolítása azért is előnyös, mert így a fürtzóna a növényvédő szerekkel könnyebben elérhető, a készítmények jobban hasznosulnak. A levélritkítás mérsékli a szürkerothadás fellépését és fertőzésének mértékét, de előnyös a lisztharmat, továbbá a szőlőmolyok elleni védekezés szempontjából is.

Az intenzív műtrágyázás bevezetése óta egyre kevésbé vagyunk a talaj természetes tápanyagellátó képességére utalva. A három fő tápelem (NPK) országos mérlegét tekintve hazánkban az 1960-as évek első felében a foszfor, majd a hetvenes évek elejére a nitrogén és a kálium mérlege is pozitívvá vált. A nagyadagú és rendszeres műtrágyázás hatására az 1980-as évek végéig a terméshozamok örvendetesen növekedtek hazánkban, majd a 90-es évek elejétől a műtrágya felhasználás drasztikus visszaesésével a terméseredményekben is hanyatlás következett be.

A talaj termőképességét nagymértékben meghatározza szervesanyag tartalma és annak minősége. Jelentőségét már az ősi civilizációk is felismerték és a talajhasználattal csökkentett szervesanyagot igyekeztek pótolni (iszapos folyóhordalék művelt területre terelése Mezopotámiában, Egyiptomban évente gyakorlat volt, a görögök, a rómaiak ismerték a zöldtrágyázást). A középkortól a XX. század kezdetéig a talaj szervesanyag tartalmának szinten tartását az ugar, majd az istállótrágya és az okszerű vetésváltás biztosította.

A köztes védőnövény (catch crop, trap crop, catchment crop) szerepe a növénytermesztésben igen széleskörű, alkalmazási területe azonban Magyarországon még feltáratlan.