A kukoricabogár egy kukoricára specializálódott kártevő, amelynek a lárvája a kukorica gyökerét, imágója a kukorica valamennyi föld feletti részét károsítja. Az általa okozott kár a kukorica gazdaságos termesztését is megkérdőjelezi. A jelenleg ellene javasolt védekezési technológiák csak félmegoldásoknak tekinthetők: vagy a hatásbiztonságuk, mérgezőségük, költségük, vagy kijuttatási lehetőségeik (méhkímélő technológia) korlátozzák használatukat. Hazánkban a napokban engedélyezett Invite technológiát az Amerikai Egyesült Államokban - a bevezetését követő 3. évben -, több mint félmillió hektáron alkalmazzák a kukoricatermesztők nagy elégedettséggel. Ezzel az ötletes megoldással a környezetet kímélve lehet hatékony, gazdaságos és tartós sikereket elérni a kukoricabogár ellen.

A betakarítás utáni tarlómaradványok, álló szárak (pl. gabonaszalma, kukoricaszár, stb.), a szőlő-gyümölcs ültetvények sorközeiben található gyomnövények, venyige- és gyümölcsfa-nyesedékek felaprítására, zúzására a különböző kialakítású szárzúzó-mulcsozó gépek alkalmasak. Közülük a szántóföldi növénytermesztésben használt gépeket általában szárzúzóknak, míg a kertészeti ültetvényekben alkalmazottakat mulcsozóknak nevezik. A gyakorlatban jelenleg is használt szárzúzó-mulcsozó gépek a következőkben kerülnek bemutatásra.

Ahányszor a tenyésztő megtekinti tehénállományát, mindig találkozik a kondíció jelenségével, de sajnos mégis meglehetősen ritka a magas szinten termelő állományok következetes kondícióellenőrzése, ami pedig megítélésünk szerint a tejtermelés hatékonyságának javításában kulcsfontosságú lehet. Ha arra gondolunk, hogy a kiváló termelésű és kiemelkedő genetikai képességű teheneink takarmányadagját, vitamin- és ásványianyag-ellátását vagy adalékanyagait milyen alapossággal optimalizáljuk, akkor az ily módon kiszámított és bevitt drága energia (pénz) egy jelentős részével, ami a kondíció építésére tartalékként használható, sőt tervezhető lenne, ehhez képest milyen keveset törődünk. Különösen nem sikerül állományszinten megfelelően kivédeni a laktáció elején a negatív energia-egyensúly káros hatásait, többnyire éppen a legjobban termelő tehéncsoportokban. Teheneink és üszőink kondícióját irányíthatóvá kell tennünk, hogy kedvezőtlen kondíciójuk, s a vele járó állománybetegségek kialakulása legalább részben megelőzhető legyen.

A húsmarhák tartási-, takarmányozási feltételei sok vonatkozásban eltérnek a tejelő típusú szarvasmarhákétól. A húshasznú tehenek termelési színvonala, ebből adódóan táplálóanyag szükségletük is jóval alacsonyabb, mint a tejhasznosításúaké. Elhelyezésük is eltér az utóbbiaktól, rendszerint épület nélkül tartjuk őket. Emiatt az éghajlati, időjárási hatásoknak is jobban kitettek. A környezeti feltételek ezért nagyobb mértékben befolyásolják, módosítják szükségletüket. A húshasznú teheneknél az éves táplálóanyag-szükséglet nagyobb hányadát a létfenntartó-szükséglet teszi ki, a termelés szükséglete alacsony, ezért energiaszükségletük kiszámításakor a takarmányok létfenntartó nettó energiáját (NE_m) vesszük figyelembe, a tejtermelés szükségletét is ebben fejezzük ki.

A tehenek ketosisa az ellés után gyakori, energiahiány miatt kialakuló, vércukorszint-csökkenéssel (hypoglykaemiával) és a ketonanyagok vérben, vizeletben, tejben való felhalmozódásával (ketonaemia, ketonuria, ketolactia) járó, általában produkciós betegség. Főleg bőtejelő, többször ellett tehenek kórképe.

A címadó fogalmak tárgyalásának a magyar mezőgazdaság közelmúltban történt átgondolatlan átalakítása és a jövőben várható EU szabályozások együttesen adnak aktualitást.

A szabadföldi paprika termesztésében az egyik legjelentősebb növényvédelmi problémát a vírusbetegségek okozhatják, ezért a termesztés meghatározó eleme a vírusvektor levéltetvek elleni védekezés. A vírusos betegségek következtében jelentősen csökken a növények termőképessége és romlik a termés minősége is, ezért a levéltetvek megfigyelését a kiültetés illetve kelést követően azonnal meg kell kezdeni sárga ragacsos lapokkal vagy sárga fogótálakkal.