Ebben a cikkemben fel szeretném a Tisztelt Olvasó emlékezetében eleveníteni a malacok emésztésének néhány sajátosságát, a prestarterek alapanyag-kiválasztás szempontjait, a beltartalmi sarokszámait, és a malactakarmányozás különböző fázisait.

A sertéstartás összes költségének 60-70%-át a takarmányköltségek teszik ki. A jelenlegi alacsony felvásárlási árak mellett nyereséget termelni csak akkor tudunk, ha a színhústermelésre jutó takarmányköltségeket minimálisra csökkentjük, és adott fejlõdési fázisnak megfelelõen etetjük állatainkat.

Minden sertéstartó alapvető érdeke, hogy állatai minél kevesebb takarmányból minél gyorsabban meghízzanak és a húsminőség is lehetőleg az első két kategóriába (S-E) tartozzon. Sertéstartási hagyományainkból eredően azt gondolnánk, hogy a sertések számára legkedvezőbb takarmány konzisztencia a folyékony, azaz a „moslék”. Ezt azonban sem a SZIE Takarmányozási Tanszékével közösen végzett hízlalási kísérleteink, sem a hazai kis- és nagyüzemek tapasztalatai, tényszámai sem a húsminősítést végző vágóhidak adatszolgáltatásai nem támasztják alá. A termelési eredményeket természetesen jelentősen befolyásolják a tartási körülmények is: almozatlan- ill. almozott tartás, az istállók klímaparaméterei stb. Cikkünkben azonban csak a takarmányozási módok hatásvizsgálati eredményeit ismertetjük.

Mi is a tojás tulajdonképpen, aminek az „előállítását” megcélozzuk a tyúk tartásával?

A tojás a baromfi petesejtje, amelynek tartalmaznia kell minden olyan táplálóanyagot, ami az embrió problémamentes csibévé fejlődéséhez szükséges. A tojás átlagosan 31 % szárazanyagot és 69 % vizet tartalmaz. Egy 60 grammos tojás összetétele (Schmidt,1995):

Víz 41,5 g
Fehérje 6,7 g
Zsír 6,0 g
N-mentes kiv. 0,3 g
Hamu 5,5 g
Összesen 60 g

Az intenzív anyagcserével rendelkező baromfi fajok szervezetének életfolyamataihoz a makro táplálóanyagokon (fehérje, zsír, szénhidrát) kívül jelentős mennyiségben szükségük van biológiailag aktív vegyületekre, így vitaminokra, is, amelyek hatásukat egyrészt egyes en-zimek kofaktoraként, másrészt a sejtek ultrastruktúrájának fenntartásában fejtik ki. Az anti-oxidáns tulajdonsággal rendelkező vitaminok hatása olyan módon érvényesül, hogy védik a szervezetet a kontrollálatlan lipid peroxidációs folyamatok által előidézet károsodásoktól. Az ebbe a csoportba sorolt vitaminok kémiailag eltérőek ugyan, de azonosak abban a tekintetben, hogy reaktív oxigén gyököket kötnek meg, gátolva ezzel a peroxidatív láncreakció kiteljese-dését.