A vetésfehérítő bogarak (Oulema spp.) imágóinak és lárváinak legjelentősebb táplálékforrásai a termesztett gabona- és fűfajok között vannak. A vetésfehérítők eredetileg a franciaperjén, csomós ebiren, tarackbúzán, pántlikafüvön, rétiperjén, hélazabon, mezei komócsinon, tollas szálkaperjén, egérárpán, kanári kölesen és más különböző perje fajokon éltek. A termesztett búzafajokra, azok fajtáira, továbbá a rozsra, az árpára, a zabra, a tritikáléra és a kukoricára csak a rendszeressé váló majd pedig az intenzív termesztés fázisában tértek át.

A szőlő három legfontosabb betegségének - a peronoszpóra, a lisztharmat és a szürkepenész - fellépésére szinte minden évben számíthatunk. Az évjárattól függően változik, hogy melyik lép fel járványosan, de sajnos volt már példa arra is az elmúlt évtizedben, hogy mindhárom betegség súlyosan károsította a szőlőt. Mindhárom kórokozó esetében fontos, hogy előrejelzésre alapozottan, de megelőző jelleggel védekezzünk ellenük.

A csonthéjasok varasodását két gombafaj okozza: A cseresznyét és a meggyet a Venturia cerasi fertõzi, de ez a kórokozó hazánkban nagyon ritka. Annál gyakoribb a többi csonthéjas gyümölcsfajunkat, az õszibarackot, csupasz héjú rokonát, a nektarint, a kajszibarackot, mandulát és a szilvát károsító Venturia carpophila mikrogomba. Hasonlóan a körte varasodást okozó Venturia pirina fajhoz a fertõzött vesszõkben, ágakban telel. Hazánkban ez az áttelelés egyedüli módja, mivel a fertőzött levelekben fejlődő ivaros alak nagyon ritka. Tavasztól őszig a fertőzött növényi felületen, 2-3 konidiumból álló láncokban fűzõdik le a fertõzõ spóra. A konidium a szél, vagy a fák ágain lecsurgó csapadék segítségével kerül a fogékony zöld növényi felületre, ahol kedvezõ körülmények között csirahifát fejleszt és áttörve a kutikulát, bejut az epidermisz alá.

Táblázat

A peronoszpóra kórokozóját (Plasmopara viticola) Amerikából szállított, szõlõvesszõ-kötegekbe kötözött szõlõlevelekkel hurcolták be Európába. Franciaországban, 1878-ban, Magyarország nyugati határszélén 1880-ban tűnt fel. Ettõl az idõponttól kezdõdõen szakadatlan a küzdelem ez ellen a veszélyes kórokozó gomba ellen. A peronoszpóra elleni védekezés a szőlő növényvédelmét alapvetően meghatározza. Jókai Mór Sváb-hegyi kertjében is megjelent a kórokozó. A jogot végzett író a „Magyaróvári Füzet”-ből szerezte növényvédelmi ismereteit, ahol, mint írta „a szőlőbetegség egész apróra meg van magyarázva”. Az 1896-ban, saját kiadásban megjelent "Kertészetgazdászati jegyzetek" című könyvében már a saját tapasztalatait írja le, erről az "új szőlőveszedelemről": "A peronoszpóra (levélpenész) ellen biztos orvosságunk van, a rézgáliczczal való permetezés."

A precíziós gyomszabályozás során csak azokat a táblarészeket kezeljük, ahol az indokolt, vagyis ahol gyom található, tehát foltkezeléseket végzünk. Más esetekben, teljes felületi gyomosodás esetén is alkalmazhatjuk a helyspecifikus módszert, ha egyes veszélyes gyomfajok a táblán belül foltszerűen fordulnak elő. Ekkor ugyan a teljes felületet kezeljük, de az egyes fajok által fertőzött területeket eltérő dózissal vagy más összetételű, illetve arányú gyomirtószer-kombinációval.