A burgonya különösen kedvelt tápnövénye néhány fitofág kártevőnek (levéltetvek, burgonyabogár) és fitopatogén kórokozónak (vírusok, fitoftóra, alternária).

A kukorica gyomszabályozásának kérdését vizsgálva megállapítható, hogy nagyban különbözik a kalászos kultúrák gyomszabályozásától. Ennek oka összetett: elsődlegesen abból kell kiindulni, hogy a kukorica tág térállású, kapás növény, az alkalmazott 60-70 000/ha tőszám mellett különösen a tenyészidő első szakaszában gyakorlatilag nincsen gyomelnyomó képessége, de később sem vetekedik a sűrű vetésű kalászosokéval. A nagyobb tőszámmal vetett silókukorica valamivel jobban versenyez a gyomokkal. A gyakorló szakemberek előtt nyilvánvaló tény, hogy gyomirtás nélkül kukoricát eredményesen termeszteni nem lehet.

A napraforgótermesztés területfoglalásának növekedése nagyban hozzájárul a járványt okozó fitopatogén kórokozók szerepének növekedéséhez. A betegséget okozó kórokozók között számolni kell a levél- és szár károsodást kiváltó Peronospora, Macrophomina, Alternaria és Septoria, valamint a tányérrothadást előidéző Sclerotinia és Botrytis fajokkal. A betegségek jelentkezésére és járványos elterjedésére különösen meleg, párás, csapadékos ökológiai körülmények között kell számítani.

A Prunus-fajokhoz tartózó csonthéjas-termésű gyümölcsfáink közül elsősorban a meggyet, kajszibarackot és a szilvát károsítja a moníliás virágfertőzés, de a cseresznye, őszibarack, mandula és a ringló virágai is fertőződhetnek. A moníliás barna rothadás kórokozójának spórája, megtelepedve a virág bibéjén a virágokat fertőzi. A virágfertőzést és gyümölcsrothadást okozó mikroszkopikus gomba-faj hazánkban ritkán kifejlődő ivaros alakjának a tudományos neve Monilinia laxa az ivartalan alak neve Monilia cinerea.

A burgonya, legfontosabb szántóföldi kultúráink egyike, amely növényvédelmi szempontból széles körű figyelmet érdemel. Számos zárlati károsítót kell rendszeresen vizsgálni a Magyarországra kerülő és az itt termelt tételekben. Az egyik ilyen zárlati károsító a burgonya hervadás és barna rothadás (Ralstonia solanacearum). A baktérium tünetei Magyarországon elsőként 2000 - ben jelentek meg étkezési Kondor és Desiree fajtákban. Később vetőgumótermő területen is kimutatható volt a kórokozó. A tünetek közül, amelyek megjelenésére a rendkívül meleg időjárás és az öntözés hajlamosít, a növények csúcsi leveleinek hervadása, és az egész szárra kiterjedő turgorveszteség jelenik meg először a beteg növényállományban. Később ez a hervadás az egész bokorra kiterjed, a levelek alulról felfelé száradnak és az edénynyalábok barnásan elszíneződnek. Az átvágott szárból piszkosfehér baktériumnyálka áramlik. A fertőzött gumókat kettévágva az edénynyalábgyűrű barnásan színeződik és nyomás hatására, piszkosfehér nyálka válik ki. Ha gyanús növényeket, vagy gumókat találunk, értesíteni kell a megyei illetékes Növény - és Talajvédelmi Szolgálatot.

Tavasszal, két rokon gombafaj, két rokon gyümölcsfajon az őszibarack- és a szilvafákon okoz feltünő, szövet nagyobbodással, torzulással járó tüneteket.