A hazai korszerű növénytermesztési technológiák, az intenzív, belterjes gazdálkodások, a szántóföldi növények egyrészének (pl. burgonya, cukorrépa, árú- és csemegekukorica, míg a kertészeti növények (pl. zöldség- és káposztafélék, stb.) nagyrészének a vegetációs időn belüli - esetleg többszöri - öntözését kívánják meg. Ennek megvalósítására nemcsak a hazai éghajlati körülmények és a többnyire szélsőséges időjárási viszonyok „kényszerítik” a gazdálkodókat, hanem annak felismerése is, hogy a mesterséges vízutánpótlással - az okszerű öntözéssel - a kultúrnövények növekedésének, fejlődésének olyan biztonsági faktor adható, amely a terméseredmények növekedésében kimutatható, ezáltal a termesztés jövedelmezőségében (gazdaságosságában) realizálható. Örvendetes, hogy az öntözéssel kapcsolatos technológiai- és gépvásárlási beruházások az elmúlt években folyamatosan növekedtek és ezekhez a szaktárca (FVM) megfelelő állami támogatást is biztosít.

A legfontosabb szántóföldi kapásnövényeink közé a cukorrépa, a szója, a napraforgó, valamint a kukoricák (áru-, hibrid- és csemegekukorica) tartoznak. Ezen széles (45-80 cm) sortávolságú növények optimális vetési ideje egymástól lényegében elkülöníthető, ezért a célszerűség azt kívánja, hogy a különböző (fajtájú, méretű és alakú, eltérő ezermagtömegű) magvakat lehetőleg egy géppel vessük ki. A következőkben azokat a szemenkéntvető gépeket mutatjuk be, amelyek elsődlegesen ugyan a kukorica vetésére készültek, azonban a gépek többsége - vetőtárcsák, celláskerekek, vetőelem felszereltség cseréjével - más növények magvainak vetésére is alkalmassá tehető.

Hazánkban a megközelítőleg 1 millió ha gyep, illetve a 150-200 ha lucerna termőterületen a megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányok előállításakor elengedhetetlenül szükségesek a korszerű technológiák, valamint az azokban üzemelő, magas műszaki színvonalú gépek és berendezések.

Az állandó kerítés a létesítéskor több munkával jár, viszont később kevésbé munkaigényes, mint a telepíthető villanypásztor.

A kerítés lehet fából készült karám, amire nálunk legalkalmasabb anyag az akácfa. Megfelelő karám alakítható ki egymástól 2,5-3 méter távolságra, 0,5-0,6 méter mélyre leásott, 1,2-1,5 m talaj feletti magasságú, 20 cm x 15-20 cm vastagságú oszlopok alkalmazásával.

A zöldségfélék és az apró magvú növények vetésére kizárólag szemenkénti vetőgépeket használnak. A különböző fajtájú, méretű és alakú, igen eltérő ezermagtömeggel jellemezhető magvak vetése a gépekkel szemben számos „szigorú” követelményt, támaszt, amelyeket a direkt ilyen célokra kialakított zöldség- és aprómagvető gépek - a köznyelvben használtan: precíziós kertészeti vetőgépek - biztosítanak. A széles (45-76,2 cm) sortávolságú növények (pl.: cukorrépa, kukorica, stb.) magvainak vetésére használt szemenkénti vetőgépekhez képest ezeknél a vetőgépeknél lényeges eltérés az is, hogy keskenyebb sortávolságokban, iker vagy többes (sok esetben tandem) sorokban kell a megfelelő munkaminőségi mutatókat (pl. a hosszirányú vetésegyenletességet, a vetési mélységegyenletességet, a keresztirányú adagolási pontosságot) biztosítani.

Takarmányok granulálása, morzsázása

A megtermelt szemes- és szálastakarmányokat a feletetés előtt elő kell készíteni. Így megvalósítható a beltartalmi értékek optimalizálása, a rágási és emésztési energia csökkentése, hasznosulás javulása. Az előkészítésnél a takarmányok darabolására (darabolás, szecskázás, zúzás) ill. keverésére mindig szükség van. Így pl. a szemestermény alapú dercés keveréktakarmányok az esetek többségében eredményesen feletethetők. Bizonyos körülmények mellett – az állat fajától, korától, kiadagolási technológiától függően – további előkészítési műveletekre - mint pl. tömörítés, morzsázás – lehet szükség. Jelen tanulmányban e két takarmányelőkészítő művelet technológiájának és gépi berendezéseinek az ismertetésére térünk ki.