A tyúkfaj háziasítása óta rendkívül sok fajta és hibrid alakult ki, amelyek közül néhánynak ma is nagy jelentősége van a világ baromfi tenyésztésében, jó pár pedig már feledésbe merült vagy csak a fajtafenntartó intézetekben lelhető fel. Ha ezeket a fajtákat csoportosítani akarjuk, akkor meglehetősen sok szempont alapján tehetjük meg ezt, de a leggyakoribb az, amikor tojástermelő, hústípusú és vegyes hasznosítású tyúkfajtákra és hibridekre osztjuk fel a madarakat.

A tojás minőségét számos paraméterrel jellemezhetjük, melyek aktuális állapotát több tényező alakítja. Ezek részben fajta, tartástechnológiai, állategészségügyi és takarmányozási faktorok, másrészt pedig a tojás tárolásának tartamának, körülményeinek függvényei. Ezek a minőségi mutatók fontosak lehetnek a tojás forgalomba hozhatóságában, fogyasztási értékében ill. a fogyasztókra gyakorolt szubjektív hatásában.

Az AGRO-NAPLÓ január-februári (összevont) számában megjelent kistestű húsfajtákról szóló közlemény folytatásaként, jelen munka a húshasznú szarvasmarha fajták nagytestű változataival foglalkozik. Az ebbe a fajtakörbe tartozó genotípusok, három országhoz kapcsolhatók leginkább: Franciaországhoz, Belgiumhoz, illetve Olaszországhoz. A francia nagytestű fajták - az angol kistestű típusokhoz hasonlóan - komoly nemzetközi karriert futottak be és a világ csaknem minden - húsmarha-tenyésztéssel foglalkozó - országában megtalálhatók. Jellemzően apai (terminál) vonalakról van szó, amelyek kiváló hízékonysági, illetve vágási tulajdonságokkal rendelkeznek. Nemesítésük - sok más fajtához hasonlóan - helyi típusokból, de egyéb fajtakörbe tartozó fajták génkészletének felhasználásával történt. Ugyanez az olasz húsfajtákról nem mondható el, ezek nemesítése ugyanis jobbára belföldi (olasz) genetikai állományon alapul. Elterjedésük is korlátozottabb, mint francia társaiké, habár némely értékmérő tulajdonságban felveszik azokkal a versenyt (v. ö.: 1., illetve 2. táblázat).

A fajták rendszerezése több szempont alapján lehetséges.
Ha hasznosítás alapján különböztetjük meg a fajtákat, így lehetnek egyhasznú, kettős és hármas hasznosítású fajták. A tejelő szarvasmarhafajták az egyhasznú csoportba tartoznak.