A gyomszabályozás kifejezés használata a kalászos gabonáknál, közöttük a legfontosabb kultúra, a búza esetében helyesebb és időszerűbb is, mint a régebbi gyomirtás szóé. Ugyanis a búza sűrű állományú, megfelelő agrotechnika mellett jó gyomelnyomó képességű, ezért akár vegyszeres gyomirtás nélkül is termeszthető, ami természetesen a legritkább esetben jelent teljes gyommentességet. Az alacsony, néhány százalékos gyomosodás elfogadható, ha azt nem veszélyes gyomfajok alkotják. Az USA-ban a gabona területek csak mintegy 10-20 %-án végeznek vegyszeres gyomirtást, Nyugat-Európában ez az arány 40-60 %.

A kukorica által előállított biológiai energiára a termelő ember mellett több élő szervezet tart igényt. Közéjük tartoznak a károsító állatok és a betegséget okozó kórokozók, valamint a víz, tápanyag és fény elvonásával a gyomnövények. A kukoricát egészséges növénynek tartottuk. Napjainkban megszaporodott a kártevő állatok és kórokozók fajszáma. Újabb veszélyt jelentenek a magas hőmérsékletű nyarakon a gyapottok bagolylepke és a honosodás folyamatát élő amerikai kukoricabogár. Gradáció esetén visszatérő szerepe van a terricol rovarlárváknak (drótférgek, pajorok), a vetési bagolylepkének és a levéltetveknek. A kórokozók közül a fuzáriumokkal minden évben számolni kell.

A venturiás varasodás az alma és a körte egész évi védelmét alapvetően meghatározza. A fajták érzékenysége között nagy különbség van. Varasodásra fogékony a Jonathan, Starking, Golden Delicious, Cox narancs renett, McIntosh és a Kovauguszt. A Golden Deliciosus keresztezésével nemesített Charden és a Smoothee lényegesen kevésbé fogékony mint az alapfajta. A Goldstar, Freedom, Lena, Prima, Rajka, Rubinola, Topaz és a Németországban nemesített, elsősorban ipari feldolgozásra alkalmas „RE” fajták mint a Reanda, Reglindis, Releika, Relinda, Remo, Renora, Resi, Rewena varasodás rezisztens alma fajták. A varasodásra való fogékonyság miatt néhány régi fajta, mint az Arabitka, Avranchesi jó Lujza, Liegel vajkörte, Erdei vajkörte és a Napóleon vajkörte a termesztésből már kiszorult. A termesztett körtefajták közül varasodásra fogékony a Hardenpont téli vajkörte, Diel vajkörte, Téli esperes, Nyári Kálmán és a Vilmos körte. Közepesen fogékony az Aromata de Bistrica, a Bosc kobakja, Pap körte, Serres Olivér, Mirandino rosso és a Tongre.

A tavaszi hóolvadás után a gyümölcsösökben elő kell készíteni a fákat a vegetációs időszakra. Növényvédelmi szempontból, az egyik feladat az ősszel lehullott lombozat összegyűjtése és megsemmisítése. A kéreg alatt telelő károsítók pusztításához, kéregkaparást végezhetünk. A csonthéjasok metszésének időzítése, azért igényel odafigyelést, mert a gutaütés betegségéért, részben felelős baktérium, a nyugalmi időszakban fertőz. Ezért a metszést a tavaszi felmelegedés után, és a metszőolló fertőtlenítésével végezzük. A rágcsálók, és a vadak, vagy az időjárás okozta sebek felületét tisztítsuk meg, kaparjuk ki a mézgafolyást és szennyeződéseket, -folyamatosan fertőtlenített eszközökkel- és kezeljük a fákat sebfertőtlenítő szerekkel. A kora tavaszi első permetezés az áttelelő károsítók elleni védelmet szolgálja, réztartalmú készítményekkel.

A talajok gyomosító képességét jelentősen befolyásolja azok gyommagtartalma, amely a nemzetközi és hazai kutatók szerint leggyakrabban 16 000-240 000 db között változik a talaj felső 20 cm-es rétegében m² -ként. A 20 cm-es tartomány hazánkban a művelési zónát is jelenti a legtöbb esetben. Az eltérő talajművelési rendszerek különböző hatással vannak a gyomflórára, ezzel együtt a gyommagkészletre és a magvak elhelyezkedésére. A forgatásra alapozott művelési rendszerek gyomkorlátozó hatása a legmarkánsabb, az egynyári gyomok mellett az évelők fékentartására is alkalmas.

A károsítók okozta kártételi veszélyhelyzet akkor következik be, ha kellő tömegben fordul elő kártevő, illetve kórokozó fertőző képlete, továbbá a klimatikus körülmények kedveznek a kártételnek, fertőzésnek, ezenkívül még a termesztett növénynek kártételre és fertőzésre fogékony állapotban kell lennie.