A mulcsozás, vagy ahogy nálunk gyakrabban emlegetik a talajtakarás, egyre több zöldségnövénynél, de más kertészeti kultúrákban is (pl. szőlőtermesztés, szamócatermesztés, faiskolai termesztés, stb.) sikeresen alkalmazott termesztés technológiai eljárás. Számos olyan előnye van, amely miatt egyre nagyobb felületen, egyre nagyobb számú növénynél alkalmazzák, ezek a következők:

Bevezetés :

A mezőgazdasági gyakorlatban jól ismert az a jelenség, hogy ha ismételten ugyanazokat a kultúrákat termesztjük egyre csökken a termés . Ezt a szántóföldi termesztés során már régen felismerték .A talajuntság nemcsak egyéves kultúráknál a helytelen vetésváltást követően fordul elő, hanem az utóbbi évtizedek tapasztalata alapján jelentősége az erdőtelepítések , a szőlő és gyümölcstelepítések során is megnőtt egyre gyakrabban tapasztalt jelenség. A talajuntság tehát nem csupán az egyéves kultúráknál a fordul elő. Ez a jelenség különösen gyakran jelentkezik a szőlőiskolákban, aminek fellépése szorosan összefügg a talajtulajdonságokkal, s ezen belül a talajképző kőzet minőségével.

A napraforgó hazai terméseredményei az évjáratok, a termőhelyek és a változatos termesztéstechnológiai színvonal kölcsönhatásaként egy nagyon szerény átlagérték körül ingadoznak. Lényegesen nagyobb átlagérték körül ugyan, de hasonló nagyságrendű termésingadozások jellemzik az ausztriai napraforgó termelést is. Cikkünkben arra keresünk választ, hogy mi okozhatja a napraforgó termelési múlttal nem rendelkező Ausztriai gazdák előnyét.

A borkészítés, borkezelés és bortárolás alapvető eszközei a boroshordók és bortartályok. Míg a klasszikusnak mondott fahordók porózus szerkezetű anyagból készülnek és a profi borász cégeknek döntően csak borérlelésre használják ezeket, addig a házikerti pincéknél a fahordó szolgál erjesztésre, kezelésre és tárolásra is.

A XX. század 60-as éveinek végétől egészen az ezredfordulóig mind az állattenyésztésben, mind a növénytermesztésben (pl.: IKR, KITE, GITR, stb.) meghatározó szerepet játszottak a termelési rendszerek. Fénykorukban 2,4 millió ha-on szervezték partnergazdaságaikban a szántóföldi növénytermesztést. Sokrétű szolgáltatásaik egyik fontos eleme volt az úgynevezett alap- vagy kerettechnológia és az arra épülő adaptált (a partnergazdaság adottságaihoz, termelési színvonalához igazított) technológia készítése.

„A talaj gyakori mozgatása szerves anyagban való elszegényedéséhez, a szerkezet leromlásához vezethet”. Ezt a gyakran elhangzott kijelentést érdemes kicsit jobban megvizsgálni. Mi is a talajszerkezet? A talajnak azon állapota, amelynek képződése folyamán az elsődleges részecskék összetapadása után nagyobb méretű, többé-kevésbé ellenálló másodlagos, harmadlagos halmazok, aggregátumok jönnek létre. A szerkezet értékelése az aggregátumok mérete és százalékos mennyisége- aránya- alapján történik.

Történelmi borvidékeken évezredek, évszázadok óta termesztenek szőlőt talajuntsági tünetek nélkül, néhány esetben azonban gyengén fejlődik, vagy kipusztul a fiatal, újratelepített ültetvény. A talajuntság okozta rendellenes fejlődés, pusztulás nem minden esetben lép fel, ha szőlő után szőlőt, vagy tágabb értelemben fás kultúra után szőlőt telepítünk. Azért fontos a talajuntság okait vizsgálni, hogy megelőzzük az újratelepítési probléma kialakulását, mert telepítés után a károsítás már nem mérsékelhető.