A Väderstad cég hatéves múltra visszatekintő magyarországi leányvállalata, a Vaderstad Magyarország Kft. Gödöllőn tartotta első partnertalálkozóját, amellyel hagyományt kívánnak teremteni. A rendezvényt több mint 300 partner látogatta meg, s ez a magas szám is pontosan mutatja a cég népszerűségét.

A burgonyatermesztés ágazati géprendszere a szántóföldi termelés és a tárolás, feldolgozás gépeit foglalja magába. Az ágazati géprendszer - kiegészítve a funkcionális géprendszerek gépeivel - határozza meg az egyes termeléstechnológiákat. A burgonya termesztése, annak betakarításával nem fejeződik be, hiszen a nagy tömegű termés - ez országosan évente ~ 1 millió tonna burgonyát jelent - megfelelő minőségű tárolásáról is gondoskodni kell.

A sertéstartásban az eredményes munka egyik fokmérője, hogy egy-egy kocától évente hány malacot tudunk nyerni, ill. felnevelni.

A sertések életének talán egyik legkritikusabb időszaka a fiaztatóépületben eltöltött idő. A megszületéstől kezdve, az első takarmány felvételén keresztül a választásig, a malacokat szinte egész fejlődésükre kiható külső hatások érik itt, és nem véletlen, hogy a felnevelés során általában a fiaztatóépületekben a legnagyobbak a veszteségek.

A gazdasági állatok, így a tojótyúkok termelését egyrészt a genetikailag meghatározott képességek, másrészt a tartástechnológiai tényezők és természetesen a takarmányozás határozzák meg. A madarak emésztési sajátosságai néhány tekintetben jelentősen eltérnek más együregű gyomrú állatokétól. A legjelentősebb különbség a tápcsatorna hosszában figyelhető meg, de eltérések vannak a táplálék áthaladásának idejében és az anyagcserében lejátszódó folyamatok sebességében is. A felsorolt különbségek miatt a madarak takarmányozását egészen más irányelvek szerint kell végezni, mint más monogasztrikus állatokét vagy a kérődzőkét. Emellett jelentős különbségek vannak a különböző baromfi fajok és fajták, típusok és főleg az egyes korosztályok igényei között. A felsoroltakon kívül még befolyásolhatja a takarmányozást a tartás módja és célja is. Amikor a tojástermelés hatékonyságát kívánjuk vizsgálni, akkor érdemes talán néhány szó erejéig azzal foglalkozni, hogy valójában mire is van szükség a jó minőségű tojás előállításához. A gazdaságos tojástermelés alapját a jércenevelés alapozza meg vagy teszi tönkre, még a tojásrakás megkezdése előtt. Ezt követően a tojástermelés időszakának takarmányozásáról kell említést tenni, de nem szabad megfeledkezni a különböző takarmány alapanyagok és kiegészítők jelentőségéről sem.

A sertéseket veszélyeztető kórokozók közül az alábbiakban áttekintjük azokat, melyek elsősorban a légző szervrendszert támadják meg.

Hazánkban a nyár közepétől október végéig (kedvezőtlen időjárás, gazdálkodási problémák miatt nem ritkán még novemberben is) tart az áttelelő- és néhány évelő kultúra vetése, telepítése. Ez alatt az idő alatt több, mint 1,5 millió ha-on kerül mag a földbe. Az 1. sz. táblázatban összefoglaltuk azokat a leggyakoribb fajokat és növénytársításokat, amelyek növekedését, fejlődését a jó gazda gondosságával, még inkább szakértelmével egészen a betakarításig illik folyamatosan figyelemmel kísérni. Ezt a módszeresen végrehajtott sorozatot, ami hasznos tanulságok sorával is gazdagítja a szántó-vető gazdálkodót, termésbecslésnek nevezzük.

Az átlagoshoz képest szárazabb és melegebb tavaszi majd nyár eleji időjárás hatására az őszi búza állományok fejlődése elmaradt a kívánatostól az ország több termőterületén. A korábbi években rendszeresen fellépő és jelentős problémát okozó gombás betegségek az idén kisebb mértékben károsítottak. A gabonalisztharmat országosan a vetésterület 33%-án okozott gyenge és csak 6%-on közepes mértékű megbetegedést. Közepes fertőzést elsősorban Bács, Komárom, Szabolcs, Veszprém és Zala megyékben tapasztaltak. A rozsdabetegségek még ennél is kisebb mértékű megbetegedést okoztak. Vörösrozsdától a vetésterület 86%-a gyakorlatilag mentes volt, 13%-on gyenge és 1%-on közepes megbetegedés tapasztaltunk. Az ország melegebb területein a vetésfehérítő bogarak imágói már március végén-április elején megkezdték betelepedésüket és május elején megkezdődött a lárvakelésük. A termőterület 48%-a ugyan mentes volt kártételüktől, de 39%-on gyenge, 12%-on közepes és 1%-on gradációs mértékben léptek fel és okoztak kárt. Figyelembe véve, hogy az állományok amúgy is rosszabb kondícióban voltak az aszály miatt, és ezért érzékenyebbek a kártétellel szemben, az ország minden megyéjében védekeztek a kártevő ellen. A tartós nyári és ősz eleji szárazság viszont nem kedvezett a gabonafutrinka szaporodásának. A szeptember közepi felvételezések alapján a kalászos árvakelések 92%-a gyakorlatilag mentes volt a csócsároló kártételtől, és 8% gyengén fertőzött. Ennek alapján - ha az őszi időjárás kedvező lesz a búza kezdeti fejlődésének - elsősorban monokultúrás területeken és csak gyenge mértékű kártételre kell számítani az őszi gabonákban.