A téli-alma és a téli-körte tárolása.

A szüret munkacsúcsot jelent, az árutermelő gazdaságokban és a családi művelésű házikertekben. Az őszi változékony időjárás és a téli tárolásra való alkalmasság rohamos csökkenése egyaránt sietésre int. A legfontosabb szabály, hogy csak egészséges, ép gyümölcs kerüljön a tárolóba. A nagy sietségben gyakran csak arra van idő és figyelem, hogy a nedvesen rothadó, moníliás és a nagyon sérült termés ne kerüljön a szedőedényekbe és a tartályládákba. A tárolt alina, körte folyamatos értékesítés miatt történő átválogatása során vesszük észre a gyümölcs piacosságát rontó, talán az azonnali felhasználást, hámozás után való fogyasztást nem akadályozó, felületi parásodást, a héj besüppedését, fajta jellegtől eltérő, deformált gyümölcs alakot, a héj vagy a hús elszíneződését és a termés felületén található bevonatot. Érdemes sorra venni ezeket a tüneteket, meghatározásuk sok esetben segít abban, hogy ezután megelőzzük a termés értékét kedvezőtlenül befolyásoló, a minőséget rontó elvaltozások kialakulását és az egészségesen szüretelt gyümölcs befertőződését.

Az őszi búza termesztő területek szántóföldi térfoglalása igazolja a növény nemzetgazdasági szerepének jelentőségét. Az élelmezési és takarmányozási szükségletek hazai megtermelése az ökológiai, a termesztéstechnológiai és biológiai feltételek mellett megoldottnak tekinthető. Adottságainkra figyelemmel számolni kell az exportpiaci lehetőségekkel is, amelyeknek sikere a kereskedelem hatékonyságának tükrében értelmezendő.

A mezei pocok fejlődése számára a száraz meleg évek kedvezőek, ezért a jelen év is jó hatással lehetett elszaporodására. A túlzottan aszályos nyári hónapokban a fokozott vízigénye kielégítésére a nedvdús terményeket keresi fel, mint a burgonya, cukorrépa, sárgarépa… Elszaporodását megfigyelhetjük a kötött, középkötött, gyér növényzetű lejtőkön. Erre utalnak a terület körül megjelenő ragadozó madarak, amelyek számára kiváló táplálékul szolgálnak.