Nagyüzemek és magángazdálkodók számára egyaránt csúcsminőséget nyújtanak a német Lemken gépgyár többszörös világbajnokságot nyert ekéi. A legkiválóbb keményfém ötvözetekből készült, hosszú élettartamra és a legkülönfélébb munkafeltételekre konstruált munkagépei, világszínvonalat képviselnek mind a vontatási erőátvitelben, mind a munkaminőségben és költségtakarékos megoldásokban.

A szarvasmarha esetében igen hosszú (24-34 hónap) az improduktív időszak, míg a megszületett üszőből tehén lesz. Ezen időszak alatt csak költségei vannak a tenyésztőnek, és nem mindegy, hogy milyen tenyészállatot nevel fel. A tenyésztőnek csak egy célja lehet, hogy a fajta standardnak megfelelő fejlettségű, egészséges, kiváló küllemű tenyészüszőket neveljen fel. A fejlődés során a tenyészállatok nem „törhetnek meg.” Az üszők genetikai képességét, a genetikai hátteret a tenyésztő már akkor eldöntötte, amikor elkészítette a tehenek párosítási tervét, az üszőnevelés során azt kell biztosítani, hogy a termelés realizálódjon is. A szakszerű tenyészüsző-nevelés azért is nagyon fontos, mert meghatározza a tehénutánpótlás arányát. Hazai és világviszonylatban is jellemző a 3-4 teljesített laktáció, ez nagyarányú üszőbeállítást tesz szükségessé. Abban az esetben, ha a tenyészet kiválóan „működik”, akkor viszont van lehetőség tenyészüsző eladásra is.

Üszőknek nevezzük a fiatal nőivarú szarvasmarhákat 6 hónapos kortól az első ellésig. Az üszőnevelés a szarvasmarha tenyésztés és tartás meghatározó és fontos része, ugyanis később ezen állatoktól várunk el magas színvonalú és hosszú ideig tartó tejtermelést és szaporaságot.

A múlt havi számban a borjak fertőző betegségeinek megelőzéséről volt szó. Ha sikerült a fertőző betegségektől mentesen felnevelni az állatokat, ez még csak az első lépés. Sokszor nehezebb egy állapot megtartása, mint az elérése, tehát a felnőtt állatok egészségmegőrzése folyamatos, nagy odafigyelést igénylő, felelősségteljes munka. Mint ilyen, nagyon előnyös, ha beépítjük a technológiába.

Az ökológiai gazdálkodást szabályozó rendeletek egyik legfontosabb pontja a genetikailag módosított szervezetek (továbbiakban GMO) és származékaik használatának tilalma.

A hazánkban termelt zöldségfélék mintegy 25-30 %-át zárt termesztő-berendezésekben (üvegházak, fóliasátrak) állítják elő. Sőt, dísznövénytermesztésünk egy része is ezekben folyik. A zárt berendezések azonban nem csak a hajtatott növények, hanem a kórokozók és a kártevők számára is kedvező életfeltételeket teremtenek. A veszélyt növeli, hogy gyakran évről évre ugyanabban a termesztőberendezésben ugyanazt a növényfajt termesztik. Így a fertőzött növényi maradványok felhalmozódnak a talajban és az újabb fertőzések kiindulási forrásai lesznek. Különösen nagy veszélyt jelentenek a talajlakó gombák (pl. a fuzáriumos hervadás, a rizoktóniás tőkorhadás, a fitoftórás hervadás, a szklerotíniás hervadás kórokozói) és a gyökérgubacs-fonálférgek, melyek polifág (sok tápnövényű) fajok és még növényváltás esetén is súlyos károkat okoznak ,esetenként az egész termés áldozatul eshet.