A borjúnevelés takarmányozási alapjai

Dr. Fébel Hedvig
főigazgató-helyettes, egyetemi magántanár

Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet, Herceghalom

Minden állatfaj tenyésztésében a legfőbb célkitűzés a szaporulat veszteségmentes, olcsó felnevelése. A tenyésztési céloknak megfelelő, egészséges utód előállítása különösen fontos az egyet ellő, kis szaporaságú szarvasmarhafajban. A borjúnevelés technológiája alapvetően különbözik a tehéntartási illetve hasznosítási iránynak megfelelően. Kétféle nevelés mód ismert:
Itatásos (mesterséges)
Szoptatásos (természetes)
A tejelő állományokban ma már kizárólag a mesterséges (itatásos) nevelést alkalmazzák. Ennek előnyei közismertek: a tehenek tejtermelése ellenőrizhető; a teljes tej kiváltható; lehetőség a korai elválasztásra; borjak táplálóanyag-, ásványianyag- és vitaminellátása kiegyensúlyozott; fertőzések elleni védekezés; kevesebb tőgysérülés.
A borjak szoptasásos nevelése az extenzív körülmények között tartott húshasznú állományok nevelési módszere. Mindkét nevelés esetében ugyanakkor figyelemmel kell lenni a borjak megfelelő táplálóanyag-ellátására, illetve arra, hogy az alapvető emésztésélettani jellegzetességekben a borjak nem különböznek.
Melyek ezek:
 - a borjú előgyomra lényegesen kisebb az oltónál (kb. 30%-a), azaz szinte monogasztrikus állatnak tekinthető.
A borjú előgyomra viszonylag gyorsan fejlődik, 60 napos korára a bendő térfogata kb 1,5 szer nagyobb mint az oltó. A fejlődéshez elengedhetetlen, hogy mikroorganizmusok kerüljenek a bendőbe, amik a 2. és 3. héttől a bendőbe kerülő szilárd takarmányt elkezdik bontani. A bendő- és recéskezdemény fejlődése alapvetően a bekerülő takarmányrészekből felszabaduló anyagcseretermékek (főként illózsírsav) jelenlététől függ. A felszabaduló illózsírsavak tovább serkentik az előgyomrok fejlődését, így egy önmagát erősítő folyamat zajlik. Az illózírsavak termelődésének fokozódását jelzi, hogy a borjak vérglükóz értéke az 5-5,5 mmol/l-ról a kérődzőkre jellemző 2,5 mmol/l értékre csökken. A megfelelő fali izomzat valamint a bendőpapillák kifejlődéséhez a szálastakarmány (jó minőségű rétiszéna) okozta fizikai ingerre is szükség van.
 - az emésztőrendszer enzimjei illetve anyagai kezdetben kizárólag a tejben lévő táplálóanyagokat képesek tökéletesen bontani.
A tejfehérje (kazein és savófehérjék) lebontása két lépcsőben zajlik. Az oltóban termelődő rennin, Ca ionok jelenlétében a kazeint hidrolizálja, amit a vékonybélben a tripszin bont tovább. A keletkező oligo- és dipeptidek már alkalmasak felszívódásra. A fehérje lebontásához ugyanakkor idő kell, azaz inkább többször, kisebb mennyiségű tejet kell, hogy az állatok felvegyenek. Így marad idő az oltóban a fehérje hidrolízisére. Ellenkező esetben a vékonybélbe olyan nagy fehérjemolekulák jutnak, amit a tripszin nem képes bontani. Ebben az esetben emésztetlen fehérje kerül a vastagbélbe, ami kiváló táptalaj az ott jelenlévő kisszámú patogén baktérium számára, a növekvő számú patogén baktériumok toxint termelnek, ami hasmenést indukál. A tejzsír emésztése főleg a nyál eredetű lipázzal történik, amit később kiegészít a hasnyálmirigyben termelődő lipáz is. A borjú zsírbontása kiváló, ami azért nagyon fontos hiszen az állat nettó energiaszükségletét döntően ez fedezi. A szénhidrátok közül az újszülött borjú kizárólag a tejcukrot képes bontani (laktáz). A maltóz, a szacharóz, illetve a keményítő bontása csak 4 hetes kor után lehetséges.
 - a tej az oltógyomorba csak a nyelőcső és az oltó közötti kapcsolatot biztosító nyelőcsővályú csővé való záródásakor juthat el.
A nem tökéletes nyelőcsővályú záródás esetében tej kerül a fejletlen (nem működő) bendőbe. A tej (ivólé) anyagainak bakteriális bontása a bendőben és a bélcsatorna későbbi szakaszaiban növekvő patogén mikróbaszámot eredményez és a káros metabolitok és bakteriális toxinok felszaporodása miatt hasmenés lesz.

A borjak itasásos nevelését három szakaszra oszthatjuk:
1.) Föcstejes időszak – születéstől a tejpótló itatás megkezdéséig (állatok 5-10 napos kora);
2.) Tejpótló itatás időszaka (technológiától függően 60-80-90 napos korig);
3.) Utónevelési időszak – a tejtáplálás megszűntetésétől 4-6 hónapos korig.

Föcstejes időszak
A takarmányozási technológiát tekintve az élet első 5-10 napjában a kétféle borjúnevelési technológia (tejelő vagy húshasznú tehén borja) nem különbözik egymástól. Ekkor ugyanis a fő táplálék a kolosztrum, aminek összetétele jelentősen eltér a teljes tejtől (1. táblázat). A húshasznú tehén borjánál is ügyelni kell arra, hogy az újszülött minél többször szopjon. Mivel a kolosztrum immunglobulin-tartalma az ellést követően drasztikusan csökken, a borjakat a születés után két órán belül legalább 2 liter kolosztrummal itassuk meg. Az első két nap minél nagyobb mennyiségű kolosztrumot (8-10 l) vegyenek fel az állatok. Mivel az oltógyomor befogadóképessége korlátozott, fontos szempont, hogy ezt a mennyiséget naponta többszöri (4-5 alkalommal) itatással kínáljuk. Ez természetesen a szoptatásos borjúnevelésnél nem jelent problémát, mivel a borjú az anyjával van. Ugyancsak nem probléma az állandó testmeleg tej biztosítása, amire mesterséges borjúnevelésnél viszont állandóan figyelni kell.

Tejpótló itatás időszaka
A borjak sikeres felneveléséhez a legfontosabb takarmányozási szempont, hogy egymással összhangba hozzuk a tej-, vagy tejpótlóitatást, a megfelelő mennyiségű széna- és abrakfelvételt illetve az ivóvíz-szükségletet. Ezek kombinálása, időbeni elosztása készítménytől és technológiától függő. A helyes takarmányozási eljárás legbiztosabb indikátora a borjú töretlen súlygyarapodása.
Az itatásos időszakban a borjúval az alábbiakban részletezett lehetőségek szerint például tejet, fölözött tejet vagy tejpótló tápszert itatunk. A 2. héttől a borjúnak biztosítani kell jó minőségű szénát és kíváló minőségű indító borjútápot (magas nyersfehérjetartalmú (18-19%), vitamin- és ásványianyag-kiegészítés a szükségletet fedezi). Az itatott tej mennyiségét folyamatosan csökkenteni kell, hogy a borjakat rákényszerítsük minél nagyobb mennyiségű széna és borjútáp felvételére. Ez azért fontos, mert a sikeres választás, valamint a borjak választás utáni fejlődése attól függ, hogy mennyi szilárd takarmányt hajlandók elfogyasztani. Az állatokat úgy kell takarmányoznunk, hogy az fedezze az elérni kívánt súlygyarapodás táplálóanyagszükségletét (2. táblázat). Az állatok megfelelő ivóvíz ellátására ügyelni kell. Az első hónapban napi 8-10 l, a második hónapban 10-15 l folyadékot igényelnek. Mivel a tejjel ennyit nem vesznek fel, a különbséget ivóvízzel kell biztosítani. Ennek hiánya esetén az állatok nem vesznek fel megfelelő mennyiség szárazanyagot, azaz a széna- és abrakfelvétel visszaesik.


A kolosztrum itatását követően különböző itatási technológiákat alkalmazhatunk:
 - Teljes tej itatása
költséges (a selejt tej nem alkalmas itatásra !!)
hozzáférhető
a borjak számára megfelelő táplálóanyag-tartalom
potenciális fertőzésveszély (pl. Staphylococcus aureus)
kolosztrumfelesleg csak higítva (3:1 – 3:1) itatható
 - Savanyított teljes tej itatása
költséges
optimális táplálóanyag-ellátás /jól emészthető
potenciális fertőzésveszély (pl. Staphylococcus aureus)
hazánkban nem elterjedt
 - Fölözött tej itatása
alacsonyabb költség
hozzáférhető
alacsony energiatartalom (zsír- vagy olaj-kiegészítés kell)
alacsony zsíroldékony vitamintartalom (pótlása kell)
potenciális fertőzésveszély (pl. Staphylococcus aureus)
 - Higított (feles) tej itatása
alacsony költség
hozzáférhető
alacsony energiatartalom (zsír- vagy olaj-kiegészítés kell)
alacsony zsíroldékony vitamintartalom (pótlása kell)
 - Tejpótló tápszerek itatása
költség (változó)
hozzáférhető
növényi fehérjetartalom (emészthetősége rosszabb, aminosavkiegészítés (lizin) kell, szójafehérjék immunreaktív anyagai)
keményítőtartalom
vitamintartalom
Borjak felnevelése során különösen figyelni kell a megfelelő aminosav-, vitamin- és ásványianyagellátásra. A borjú aminosav- és vitaminigénye hasonló a monogasztrikus állatokéhoz, mivel a bendőbeli szintézisre még nem számíthatunk. A vitaminok közül kiemelendő a zsíroldékony vitaminok (A-, D3-, és E-vitamin) valamint a B-vitamincsoport tagjainak pótlása. Az ásványianyagok közül a vas-, cink-, réz-, mangán-, jód- és szelénkiegészítésre kell odafigyelni.
A borjak elválasztására akkor kerülhet sor ha abrakfogyasztásuk eléri a napi 1 kg-ot és szénából is felvesznek legalább napi 0,6-0,8 kg-ot.

Utónevelési időszak
Ebben az időszakban az oltógyomor térfogata már csak 30%-át teszi ki az előgyomrokénak, ezért az utónevelésnél a fő szempont már a bendő megfelelő takarmányozása. A választás (tej vagy tejpótló tápszer itatásának megszüntetése) után 1-2 hétig még indítótápot etetünk csak ezt követően térünk át a nevelő borjútápra. A borjak nagy fejlődési energiával rendelkeznek. Ezt kihasználandó az abrakfogyasztást fokozatosan 2-2,5 kg-ra kell növelni, jó minőségű tömegtakarmány (keverék zöldtakarmány, széna, kukorica-, lucerna-, fűszilázs, lucerna- vagy fűszenázs), etetése mellett. A borjak utónevelése az állatok 4-6 hónapos koráig tart. Eddig az időpontig a borjaknak 180-200 kg-os testsúlyt kell elérni.